A bevonatgyártók szerint a vízzel hígítható bevonatok az emulziókból, mint filmképző anyagokból előállított bevonatokra vonatkoznak, amelyekben az oldószer alapú gyantákat szerves oldószerekben oldják, majd emulgeálószerek segítségével a gyantákat erős mechanikai keveréssel vízben diszpergálják, így emulziókat, úgynevezett utóemulziókat képeznek, amelyeket az építés során vízzel hígíthatunk.
Egy vízben oldódó gyantához kis mennyiségű emulzió hozzáadásával előállított festék nem nevezhető latexfestéknek. Szigorúan véve a vízzel hígítható festék nem nevezhető latexfestéknek, de egyezményesen azt is latexfestéknek minősítik.
A vízbázisú bevonatok előnyei és hátrányai
1. A víz oldószerként való használata sok erőforrást takarít meg. Elkerülhető az építkezés során fellépő tűzveszély és csökken a légszennyezés. Csak kis mennyiségű, alacsony toxicitású alkohol-éter szerves oldószert használnak, ami javítja a munkakörnyezetet.
2. A hagyományos vízbázisú festékek szerves oldószertartalma 10% és 15% között van, de a jelenlegi katódos elektroforetikus festék mennyisége 1,2% alá csökkent, ami nyilvánvaló hatással van a szennyezés csökkentésére és az erőforrások megtakarítására.
3. A diszperziós stabilitás erős mechanikai erőhatásokkal szemben viszonylag gyenge. Amikor a szállítócsővezetékben az áramlási sebesség nagymértékben változik, a diszpergált részecskék szilárd részecskékké préselődnek, ami a bevonatfilmen gödrösödést okoz. A szállítócsővezetéknek jó állapotban kell lennie, és a csőfalnak hibátlannak.
4. Erősen korrozív a bevonó berendezésekre. Korrózióálló bélés vagy rozsdamentes acél anyagok szükségesek, és a berendezés költsége viszonylag magas. A szállítócsővezeték korróziója és fémoldódása a diszpergált részecskék kicsapódását és gödrösödését okozhatja a bevonó filmen, ezért rozsdamentes acélcsöveket is használnak.
A festékgyártók befejező alkalmazása és kivitelezési módja
1. Tiszta vízzel állítsa be a festék viszkozitását megfelelő szórási értékre, és mérje meg a viszkozitást Tu-4 viszkoziméterrel. A megfelelő viszkozitás általában 2-30 másodperc. A festékgyártó azt mondta, hogy ha nincs viszkoziméter, vizuális módszerrel is keverheti a festéket egy vasrúddal, 20 cm magasságig keverheti, majd megállhat és megfigyelheti.
2. A légnyomást 0,3-0,4 MPa és 3-4 kgf/cm2 között kell szabályozni. Ha a nyomás túl alacsony, a festék nem porlasztódik jól, és a felületen gödrösödés alakul ki. Ha a nyomás túl nagy, a festék könnyen megereszkedik, és a festékköd túl nagy ahhoz, hogy anyagpazarlást okozzon, és károsítsa az építőipari munkások egészségét.
3. A fúvóka és a tárgy felülete közötti távolság 300-400 mm, és ha túl közel van, könnyen megereszkedhet. Ha túl messze van, a festékköd egyenetlen lesz, és korrózió léphet fel. Ha pedig a fúvóka messze van a tárgy felületétől, a festékköd útközben szétterül, ami festékpazarlást okoz. A festékgyártó kijelentette, hogy a konkrét távolság a festék típusa, a viszkozitás és a légnyomás alapján határozható meg.
4. A szórópisztoly fel és le, balra és jobbra mozoghat, és egyenletesen, 10-12 m/perc sebességgel futhat. Egyenesen és közvetlenül a tárgy felülete felé kell néznie. A tárgy felületének mindkét oldalára történő permetezéskor a szórópisztoly ravaszát húzó kezet gyorsan el kell engedni. Ez csökkenti a festékköd kialakulását.
Közzététel ideje: 2024. január 18.